Jelölje be ezt a négyzetet, hogy a számítógép mindig megpróbáljon csatlakozni a vezeték nélküli hálózathoz, amikor hatótávon belül van.

Ha több automatikus csatlakozásra állított hálózat is hatókörön belül van, akkor a számítógép a Hálózati kapcsolatok ablak Vezeték nélküli lapján elsőként megjelenő hálózathoz fog csatlakozni. Ha már csatlakozva van egy hálózathoz, akkor ez a kapcsolat nem fog megszakadni azért, hogy egy éppen elérhetővé vált másik hálózathoz csatlakozzon.

Jelölje be ezt a négyzetet, ha a számítógép minden felhasználója hozzáférhet ehhez a vezeték nélküli hálózathoz. Ha a hálózat WEP/WPA jelszóval védett, és bejelölte ezt a négyzetet, akkor csak egyszer kell megadnia a jelszót. A számítógép minden más felhasználója így anélkül lesz képes csatlakozni a hálózathoz, hogy a jelszót tudnák.

Ha ez be van jelölve, akkor a hálózat beállításainak módosításához rendszergazdai jogokkal kell rendelkeznie. A program bekérheti a rendszergazdai jelszót.

Ez azon vezeték nélküli hálózat neve (angolul Service Set Identifier), amelyhez csatlakozik. Ne módosítsa, hacsak nem változtatta meg a vezeték nélküli hálózat nevét (például a vezeték nélküli router vagy bázisállomás beállításai alatt).

Itt adhatja meg, hogy Kiépített hálózathoz (ahol a számítógépek egy központi bázisállomáshoz vagy routerhez csatlakoznak) vagy Eseti hálózathoz (ahol nincs bázisállomás, és a hálózat számítógépei egymáshoz kapcsolódnak). A legtöbb hálózat kiépített típusú, néha hasznos lehet saját eseti hálózatot összeállítani.

Ha az Eseti beállítást választja, akkor két másik beállítás is megjelenik: a Sáv és a Csatorna. Ezek megadják, hogy az eseti vezeték nélküli hálózat melyik vezeték nélküli frekvencián működik. Néhány számítógép csak bizonyos sávokon képes működni (például csak az A vagy csak a B/G sávon), emiatt azt a sávot válassza ki, amelyet az eseti hálózat minden leendő számítógépe képes használni. Forgalmas helyeken több vezeték nélküli hálózat is használhatja ugyanazt a csatornát, ez lelassíthatja a kapcsolatot, emiatt is szükség lehet a csatorna megváltoztatására.

Ez a Basic Service Set Identifier rövidítése. Az SSID (lásd fent) a hálózat emberek által olvasható neve, a BSSID a számítógépek által értelmezett név, amely egy számokból és betűkből álló, egyedi karakterlánc. Ha egy hálózat rejtett, akkor nem rendelkezik SSID-vel, csak BSSID-vel.

A MAC-cím egy hálózati hardvert (például vezeték nélküli kártyát, Ethernet hálózati kártyát vagy routert) azonosító kód. Minden eszköz, amelyhez a hálózaton csatlakozhat, rendelkezik egy egyedi, a gyárban kapott MAC-címmel.

Ezen beállítás segítségével megváltoztatható a hálózati kártya MAC-címe.

A hálózati hardver (vezeték nélküli kártya) képes másik MAC-címet használni. Ez akkor hasznos, ha egy csak adott MAC-címmel kommunikáló eszközzel (például egy széles sávú kábelmodemmel) vagy szolgáltatással rendelkezik.

Ez a beállítás megváltoztatja a maximális átviteli egységet, ami a hálózaton egyszerre átküldhető adatcsomag maximális mérete. A fájlok hálózaton való átküldésekor az adatok kis csomagokra lesznek felbontva. A hálózaton optimális MTU a (zajos kapcsolat miatti) csomagvesztés valószínűségétől és a kapcsolat sebességétől függ. Ezt a beállítást általában nem kell módosítani.

Ez megadja a vezeték nélküli hálózat által használat titkosítást. A titkosított kapcsolatok segítenek megvédeni a vezeték nélküli kapcsolatot az eltérítéstől, így mások nem „hallgathatnak bele”, és nem láthatják például, hogy milyen weboldalakat keres fel.

Egyes titkosításfajták erősebbek másoknál, de régebbi vezeték nélküli berendezések esetleg nem támogatják. A kapcsolódáshoz általában be kell írnia egy jelszót, a kifinomultabb típusok megkövetelhetnek felhasználónevet és digitális tanúsítványt is. A népszerű vezeték nélküli titkosításfajtákkal kapcsolatos információkért lásd: Mit jelent a WEP és WPA?.

Az IP-címhez és a használandó DNS-kiszolgálóhoz hasonló információk lekérése egy DHCP-kiszolgálótól. A DHCP-kiszolgáló egy számítógép vagy más eszköz (például router) a hálózaton, amely eldönti, hogy a számítógépe milyen hálózati beállításokat kap - a hálózathoz való első kapcsolódáskor automatikusan a helyes beállításokat kapja. A legtöbb hálózat DHCP-t használ.

Ha ezt a beállítást választja, akkor a számítógép az IP-címét egy DHCP-kiszolgálótól kapja, de a többi beállítást (például a használandó DNS-kiszolgálót) saját kezűleg kell megadnia.

Válassza ezt a lehetőséget, ha minden hálózati beállítást maga szeretne megadni, ideértve a számítógép által használandó IP-címet is.

A közvetlen kapcsolat segítségével a hálózaton a számítógépeket DHCP-kiszolgáló használata vagy az IP-címek és más beállítások kézi megadása nélkül kapcsolhatja össze. Ha közvetlen kapcsolatot használó hálózathoz csatlakozik, akkor a számítógépek egymás közt meghatározzák a használandó IP-címeket és hasonlókat. Ez akkor hasznos, ha ideiglenesen szeretne összekapcsolni néhány számítógépet, hogy egymással kommunikálhassanak.

Ez a beállítás letiltja a hálózati kapcsolatot, és megakadályozza a csatlakozást. Ne feledje, hogy az IPv4 és IPv6 külön kapcsolatnak számítanak, még ha ugyanahhoz a hálózati kártyához tartoznak is. Ha az egyik engedélyezett, akkor állítsa a másikat mellőzöttre.