Ubuntu telepítése KVM virtuális gépre
A KVM virtualizáció segítségével közel natív sebességgel futtathatunk egy vendég operációs rendszert zárt, virtuális környezetben, így rendkívül egyszerű és biztonságos megoldást kínál például arra, hogy teszteljünk egy új Ubuntu kiadást. Ezen útmutató mindössze azzal foglalkozik, hogy hogyan tudunk gyorsan és egyszerűen feltelepíteni egy virtuális Ubuntut. A KVM részletesebb bemutatása megtalálható a kapcsolódó dokumentációban: KVM virtualizáció
A KVM működéséhez olyan gépre van szükségünk, amely támogatja ezt a technológiát: ilyen például az Intel Core2Duo processzorok, vagy az újabb AMD processzorok. Ezzel kapcsolatban további információ szintén a korábban említett, KVM-et ismertető útmutatóban: KVM virtualizáció
Első lépésként telepítsük fel a csomagkezelő segítségével a KVM csomagot a hivatalos Ubuntu tárolókból. Majd, ha még nem tettük meg, töltsük le a telepíteni kívánt Ubuntu kiadást. Hozzunk létre egy könyvtárat a saját mappánkon belül valahol, ahol a virtuális gép képfájlját tartani szeretnénk majd, és másoljuk be ide a letöltött iso fájlt. Példánkban ez a virtual nevű mappa lesz. Ezt követően indítsunk el egy terminált (Alkalmazások » Kellékek » Terminál). A virtuális gépet grafikus felületen is lehet kezelni, de most gyorsabb és egyszerűbb lesz a konzolt használni erre.
Ha elindítottunk a terminált, lépjünk itt be a virtuális gépnek szánt mappába a cd paranccsal. Például:
cd virtual
Ezt követően hozzunk létre egy virtuális merevlemezt a gépnek. Ennek mérete dinamikusan fog nőni, vagyis mindig csak annyi helyet fog foglalni a merevlemezünkön, amennyit valóban megtöltöttünk. Ettől függetlenül a maximális méretét meg kell adnunk, és a virtuális gépben ekkorának fogjuk látni a meghajtó kapacitását. A példában most ez 16 Gbyte-os lesz, ez bőségesen elegendő szokott lenni erre a célra. A képfájl nevének pedig azt adjuk, hogy karmic.img, ez azonban bármi más is lehet.
qemu-img create karmic.img -f qcow2 16G
Vagyis: létrehozunk egy karmic.img nevű, qcow 2 típusú (dinamikusan növekedő), 16 Gbyte-os virtuális meghajtót.
Ezt követően már kezdhetjük is a virtuális gép telepítését:
kvm -m 384 -hda karmic.img -boot d -cdrom karmic-desktop-i386.iso
Példánkban a virtuális gépnek 384 MByte <cite>(-m 384)</cite> memóriát adtunk, a karmic.img virtuális meghajtóra <cite>(-hda karmic.img)</cite> telepítjük, a telepítéshez cd-rom-ról bootolunk <cite>(-boot d)</cite>, és a virtuális CD meghajtóba a karmic-desktop-i386.iso képfájlt tettük be (-cdrom karmic-desktop-i386.iso). Értelemszerűen, ha másik képfájlt szeretnénk használni, vagy másképp neveztük el virtuális meghajtót, akkor a megfelelő részeket adaptáljuk.
Ha mindent jól csináltunk, rögtön fel is ugrik egy ablak a már ismerős boot menüvel, ahol megkezdhetjük a telepítést. Ha nem akarunk sokat vacakolni, nyugodtan választhatjuk rögtön az "Ubuntu telepítése" opciót. Hamarosan a már jól ismert telepítő jelenik meg az ablakban. Ennek használatáról az Ubuntu telepítése útmutatóban olvashatunk részletesebben.
Telepítsük az Ubuntut úgy, mintha csak egy egy igazi számítógépre tennénk. Miután végzett a telepítéssel, állítsuk le a virtuális gépet, majd próbáljuk ki a frissen telepített rendszert. Ehhez az alábbi parancsot adjuk ki terminálban:
kvm -m 384 -hda karmic.img
Ha pedig hangot is szeretnénk a virtuális gépben:
kvm -m 384 -hda karmic.img -soundhw es1370 hda
Így pedig már a frissen telepített, virtuális rendszerünk indul el, amivel bátran kísérletezhetünk. Sőt, ha biztonsági mentést csinálunk a virtuális merevlemezről, akkor ahhoz az állapothoz bármikor visszatérhetünk. Ez pedig remek lehetőséget ad arra, hogy az Ubuntu még fejlesztés alatt álló kiadását próbálgassuk.
